3-Szerelem és Vér

3.fejezet

Justin szemszöge

Lyna elég szép lány amikkor először megláttam, egy egyszerű átlagos lányt láttam benne. Amikkor felnézett, szemünk csak egy pillanatra találkozott, de éreztem, hogy ő talán nem is olyan egyszerű és átlagos. Szomorúságot véltem felfedezni, gyönyörű arcán. Előző barátnőmmel, Andreával haraggal váltunk el egymástól. Nehéz volt kihevernem, de mivel már el telt öt hónap sikerült. Ahogy az idő múlt úgy merült feledésbe Andrea előttem, úgy varródtak be a sebek szívemen. De a heg, az meg maradt egészen mostanáig. Beismerem, hogy nem ismerem még őt

de minden erőmmel azon leszek, hogy megismerjem. Olivia és Zac ebben a segítségemre lesznek, ebben biztos vagyok. Andrea és Lyna annyira mások voltak. Lyna barna hajú, még Andrea fekete. Lyna annyira természetes. Ez hülyén fog hangzani, de igen beismerem, bele zúgtam első látásra. Annyira aranyos volt, mikor szaladt a labda után. Véletlen, tényleg véletlen össze szaladtunk és annyira nem akartam rá esni, hogy nem tudom,hogy csináltuk de ő esett rám. Nem volt nehéz, sőt el tudta volna viselni, ha több ideig nézhetem alulról szép arcát. Ekkor elpirul és sietősen állt fel.

-Héé föld hívja Justint. - Szólalt meg Adam.

-Mondjad. - Néztem rá.

-Nekünk mennünk, kell de holnap majd össze futunk .

-Rendben- Mondtam és kezet fogtam vele. Négyen maradtunk, Zac, Olivia, Lyna és én.

-Gyertek fel hozzánk – Szólalt meg Lyna. Olivia egyből igent mondott. Hamar elindultunk a házuk felé. Egész úton nem szóltunk semmit, csak mentünk és mindannyian a gondolatainkba voltunk merülve. Nem sokkal később egy emeletes házhoz érkeztünk. Első rá nézésre három emeletesnek tűnik, de ha közelebbről megnézzük négy emelete van.

-Én a legfölsőn lakom- Mosolyodott el édesen.

-Lift legalább van ? - Kérdezte Olivia.

-Persze, hogy van. Láb hajtásos mozgó lépcső. - Nevette el magát Lyna.

-Nem igaz, hogy ennyit se akarsz lépcsőzni, te csaj.-Mosolygott kedvesen Oliviára Lyna.

-Na jó menjünk.- Mondta Olivia közben megforgatta szemeit.

-Egyedül laksz ?- Kérdeztem meg.

-Nem, van egy lakó társam... sajnos. -Mondta és elbizonytalanodott.

-Rendben.

-Elég hamar fel értünk, nem voltak túl hosszúak a lépcsők. Elég kicsi volt a ház belülről. Egy ajtó elé értünk, amire egy négyes volt rá ragasztva. Ahogy feljebb néztem, két név is volt azon az ajtón.

„Lyna Smith”

„Kristen Forest”

Ahogy beléptünk a házba, szét szórt ruha darabokat találtunk a földön. Majd hangos nyögéseket hallottunk az egyik szobából. Lyna lenézett a cipőkre és el szomorodott az arca, mikkor meglátott egy férfi cipőt. Nem tudom miért. Ekkor egy utolsó nyögést még hallottunk, majd kicsivel később egy férfi lépett ki alsó gatyában a szobából, akit követett egy nő is fehérneműben. Ahogy meglátott minket egyből a férfi mögé ugrott. Lyna ekkor oda sétált a férfihez megállt vele szemben és adott neki egy akkora pofont, hogy meg szédült. Ekkor a másik lány, azt hiszem Kristen Lyna elé lépett és üvölteni kezdett.

-Hogy merészeled ribanc ? -Feje eléggé vörös volt.

-Én vagyok a ribanc ? Nem engem baszogat a barátnőm exe, akit miattad hagyott el ez a töketlen faszkalap.- Lyna is eléggé ki kelt magából.

2.Szerelem és Vér.

2.fejezet

Lyna (Catlyn)szemszöge

Most is a napi programomat csinálom, fekszek az ágyba és nassolok. Minden nap megmérem a súlyomat, és érdekes módon fogytam két kilót. Éjjel nappal, nassolok de fogytam. El kéne mennem sétálni, de nincs kedvem össze futni senkivel sem. Akkor most le zuhanyzok utána pedig rendbe szedem magam. Be álltam a zuhany alá, majd szépen bőrömbe masszíroztam a tusfürdőt, utána pedig le mostam, magamról. Hajamat is megmostam. Ki szálltam a zuhanyzó kabinból, egy törölközőt körbe csavartam a testemen és beálltam a tükör elé. Meg fésültem a hajam, majd meg is szárítottam. Fel vettem egy fekete cső farmert, és egy hozzá illő fekete toppot, rá egy fekete kapucnis felsőt.

Ki vasaltam a hajam, majd tettem fel egy kicsi sminket is, ami szem ceruzából és szempilla spirálból ált. Be mentem a szobámba és be álltam az álló tükör elé. Így már határozottan jobban néztem ki. Felkaptam a telefonóm és a pénztárcámat is. Le szaladtam, ekkor meg láttam Kristent. Rá néztem, de gyorsan el is kaptam a fejem, mire meg szólalhatott volna, már a kabát rajtam volt, és a torna cipő is. Ki léptem az ajtón, nem tudom merre, megyek majd amerre visz az út. Lassan sétáltam, közben nagyokat lélegeztem, hogy a friss levegő át mossa a tüdőmet.

Meg láttam a játszóteret és késztetést éreztem, hogy be menjek oda. Be sétáltam, leültem az egyik hintára és lassan hintázni kezdtem. Ekkor egy kisebb csapat jelent meg, ahol fiúk és lányok vegyesen voltak.

Az egyik srácnál volt egy foci labda is. Többiek pedig, cuccaikat egy fa tövébe rakták. Ekkor meg jelent, régi barátnőm, Olivia. Mikkor meglátott, fel ismerést, és örömöt láttam az arcán.

-Lyna- Kiabálta, közbe elkezdett felém szaladni.

Kiugrottam a hintából, és vártam, hogy mikkor ér már végre ide. Olyan lendülettel ért el, hogy a földre zuhantunk és hangos nevetésbe törtünk ki mind a ketten. Oliviával szomszédok , voltunk valamit osztály társak sokáig. Nagyon jó volt őt újra látni.

-Hát te ? -Szólaltam meg én először.

-Barátokkal jöttünk ki, egy kicsit focizni, meg szórakozni.

-Na az tök jó. - Mosolyogtam rá.

-Gyere te is -Vágta rá.

-Nem is tudom...- Kezdtem bele,de Olivia félbe szakított.

-Ez nem kérés volt, szóval gyere már, jó buli lesz. -Mondta és elkezdett húzni a társaság felé.

-Srácok, ő itt Lyna, egyik nagyon jó barátnőm. Ő is játszani fog velünk.-Mondta határozottan, mire mosolygó arcokkal találtam magam szembe.

-Rendben – Szólaltak meg sorban.

-Ő.. most nem mutatom be neked őket, mert úgysem tudod meg jegyezni a neveket. -Vigyorgott Olivia. Mire bizonytalanul bólintottam egyet.

-Na jól van akkor én és Justin választunk csapatot. - Szólalt meg az egyik srác.

Justin és az a srác kiálltak és kő papír, olló játékkal döntötték el, hogy ki kezd.

-Zac kezd- Mosolygott Olivia.

-Linda – Mondta, majd egy vörös hajú lány mögé lépett.

-Olivia- Szólalt meg Justin. Justin elég jóképű srácnak tűnik.

-Amanda- Mondta Zac.

-Lyna – Mondta Justin, mire eléggé meglepődtem.

Hamar el lettek osztva a csapatok és játszani kezdtünk. Olivia be ment a kapuba én pedig kicsit hátrébb álltam, mert nem akartam el rontani a bénaságommal a játékukat.

-Gyerünk Lynaa- Kiabálta hátulról Olivia.

-Jól van már – Mondtam és futni kezdtem a labda után.

1. Szerelem és Vér.

  1.fejezet:)

Lyna (Catlyn) szemszöge

Csak tűnődőm. Nem tudom mi történt, már nem akarom tudni. Annyira megváltozott, egyik napról a másikra a világ körülöttem. Tegnap még, Kristen volt a legjobb barátnőm, mára már talán a legnagyobb ellenségem. Elárult és hátba támadott. Ahhoz, hogy megértsetek mindent, menjünk vissza három nappal ezelőtt-re.

Éppen Daniellel sétáltunk, kézen fogva egy parkban. Romantikus volt, mert a nap már nem ragyogott, narancssárgásba ment át az ég. Beültem az egyik hintába, melynek láncán már kopni kezdett a zöld festék. Meg fogtam, majd Daniell lökni kezdett. Boldog voltam.

Ahogy magasba lendültem, fel sikítottam és hangosan nevetni kezdtem. Egy darabig még hintáztunk, majd ki szálltam a hintából és Daniell karjaiba vetettem magam. Szánk lassan össze ért és forró csókba forrt össze. Majd rá mosolyogtam és el kiabáltam magam.

-Kapj el! - Nevettem és szaladni kezdtem. Nem tartott sokáig, hamar el kapott és mind a ketten a fűre estünk, majd felém kerekedett és megcsókolt. Lassan elindultunk haza és a bejárati ajtóig kísért. Még útóljára meg ölelt és váltottunk egy útólsó csókot és elment. Még néztem egy darabig távolodó alakját, majd be mentem a meleg lakásba, ahol legjobb barátnőmmel, vagyis az ex legjobb barátnőmmel élek. Kristen már akkor eléggé furcsán viselkedett. Egyszerűen nem volt önmaga. Nem is hoztam inkább fel, hanem el mentem zuhanyozni, majd le feküdtem aludni. Másnap reggel, egy sms jött, Danielltől

„ Sajnálom, hogy így alakulnak a dolgok, nagyon szeretlek, de nekem ennél többre van szükségem, köszönöm neked az eddig együtt töltött szép napokat, remélem boldogulni fogsz nélkülem is, ne keress, ne várj választ mert nem tudok adni.

Daniell”

Először fel sem fogtam, hogy mi lehet az, későbbiekben jöttem rá, hogy szakított velem. Nem tudom miért, de elhagyott. El olvastam, vagy ötvenszer, de akkor se jöttem rá az okára. Sírni kezdem, mire Kristen lépett be az ajtón, rám nézett, de semmi érzelmet nem láttam az arcán.

-Mi történt ? -Kérdezte meg, ekkor már egy kicsi aggodalmat is szimulált. Nem vettem észre, az apró jeleket, mert nem is foglalkoztam vele. Akkor még nem láttam, hogy mi is a helyzet. A karjaiban sírtam ki minden bánatomat, mert erre volt szükségem. Feltűnt, hogy távolság tartóbb volt, mint általában szokott lenni.

-Mi a baj ?-Kérdeztem tőle, és a szemébe akartam nézni, de minden szem kontaktust került. Ezt is furcsának találtam.

-Nekem el mondhatod -Mosolyogtam rá barátságosan.

-Nehéz..- Válaszolta, és lefelé nézett. Kezével pulcsija szélét piszkálta.

-Gyerünk- Mondtam hangomat, ha lehet még kellemesebbre vettem, hogy megbízzon bennem.

-Össze..- Kezdte.

-Össze jöttem Daniellel. - Mondta ki dadogva és remegő hangon. Először nem fogtam fel, vagyis azt hiszem inkább nem akartam felfogni, így aztán vissza kérdeztem, de hangom már idegesebben csengett.

-Jól hallottad, össze jöttem Daniellel és nagyon is szeretem.- Mondta és egy aprócska mosoly jelent meg a szája szélén. Ekkor már nem bírta ma könnyeimmel és fel pattantam az ajtóhoz rohantam, amit ki is tártam.

-Takarodj ! - Ordítottam, de csak kétségbe esett arcot láttam, de még mindig nem mozdult.

-Mondom takarodj innen- Üvöltöttem, még hangosabban.

Ekkor fel pattant és ki rohant a szobából. Be csaptam az ajtót és az ágyamra borultam. Sírni kezdtem. Annyira sírtam, hogy álomba zokogtam magam.

Mikkor fel keltem, és a tükörbe néztem, egy sápadt, vörös szemű élő halottat láttam. Hajam tiszta gubanc volt, szemem pedig kisírt. Orrom már vörös volt. Sírástól pedig kimerülten látszódtam. Hasam ekkor meg kordult és jelezte, hogy éhes vagyok. Le mentem, és minden a szokványos elrendezésben volt. Tekintetemmel kerestem, Kristent, de hála az istennek nem találtam. Ki vettem a hűtőből egy doboz tejet és inni kezdtem.

Három napja csak szenvedek, nem találom a helyem, teljesen fel fordult az életem.